Az imágók hosszú életűek, átlagban 25-30, de akár 40 napig is élhetnek. A nőstények a megtermékenyítést követően tojásaikat a dió zöld burkába süllyesztik. Egy amerikai tanulmány szerint a rajzás kezdetekor, amikor a dió burka még keményebb, a nőstények peterakás szempontjából előnyben részesítik azokat a terméseket, amikben már más faj is károsít, mint például az almamoly. A repülésük végén azonban, ugyanúgy tesznek tojást a teljesen egészséges termésekre is. Ez egy ritka jelenség a rovarvilágban, hiszen versenyhelyzetet idéz elő a táplálék tekintetében. A tojásrakás időszaka száraz, meleg időjárás esetén két hónap is lehet (július közepe-szeptember közepe). Egy nőstény pár száz petét rak. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki a kis nyüvek. Egy dióburokban egyidejűleg több nyű is növekedhet. A lárvafejlődésnek három stádiuma van. Az időjárástól függően 3-5 hét alatt fejlődnek ki a nyüvek. Kirágják magukat a dió burkából, leesnek a földre, sekélyen beássák magukat a talajba és bebábozódnak.
Ez elsősorban a szárnymintázat alapján lehetséges. A diót károsító R. completa imágó szárnyvégén lévő 3. elágazó pigmentált folt külső ága a szegélyeret követi és túlhalad a középéren. R. cingulata imágó esetében a szárnycsúcsi sötét folt csak a szárny végén ágazik el (2. Az európai cseresznyelégy R. cerasi imágó szárnyvégén lévő fordított V alakú sávpár külső ága a szegélyeret követi és túlhalad a középéren (hasonlóan a R. completa szárnycsúcsi részéhez), viszont előtte egy vessző alakú rövid folt helyezkedik el (3. kép). A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele a még zöld színű termésburkon jól látható. A termés felületén kezdetben apró, tojásrakáshoz készített szúrásnyomok figyelhetők meg. A termésburok a benne fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik. A fertőzött termés általában idő előtt lehull a fáról, valamint a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik, megpenészedik, így a termés fogyasztásra alkalmatlanná válik. (4., 5. kép). A kártétel könnyen összetéveszthető a dió baktériumos megbetegedésének (Xanthomonas campestris cv.
Alapszíne barna, feje sárga. Könnyen felismerhetjük méretéről és az átlátszó szárnyain található tigriscsíkos mintáról. Könnyen összekeverhető más, szintén a dión károsító fajokkal, ezeket jellemzően a szárnymintázatuk alapján tudjuk megkülönböztetni. Tora sötét, egy sárga félkör alakú jellel a pajzson. A fúrólégy a talaj felső rétegeiben telel át bábállapotban. A tartósan hideg telet, ha nincs avarréteg a talajon, nem éli túl. A talajból kikelve júniusban jelenhetnek meg az első legyek, rajzásuk az időjárás függvényében október közepéig is eltarthat. A legyek a dió zöld burkára rakják le tojásaikat, a lárvák innen rágják be magukat a burokba. Ezzel utat nyitnak másodlagos károsítóknak is, gombáknak, baktériumoknak. A kártétel a dióburok elfeketedését okozza, a termés idő előtt lehull. A dióburok-fúrólégy ún. zárlati kártevő (7/2001. /1. /17. / FVM rendelet), azaz a védekezés ellene a termelők számára kötelező. A rovarcsapda hatékony lehet? A dióburok-fúrólégy elleni védekezés alapja, hogy megállapítsuk, mikor rajzik, így a repülő rovarok ellen tudunk védekezni.
Ahogy magyar neve is mutatja, a dióburok-fúrólégy intim kapcsolatot ápol a diófával, lárváit a még éretlen dióban kelteti. A dióburok-fúrólégy lárvájával fertőzött növényt könnyű felismerni. A termés héja feketésen rohad és nyűvek mászkálnak rajta. A szakirodalom szerint a fertőzés "jelentős minőségi romlást okozhat", magyarán ehetetlen lesz a termés. Fotó: Natasha Wright / Florida Department of Agriculture and Consumer Services / A légy, ahhor képest, hogy milyen ügyesen kerül meg teljes országokat, meglepően könnyen esik csapdába. A csapdát érdemes a diófa koronájába, a termés magasságába rakni, érthető okokból. A csapda színe legyen sárga, és fontos, hogy érje a napfény. A csapdázás hatékonyságának köszönhetően ismerjük a dióburok-fúrólégy szokásos rajzásmenetét, amely július második felében indul és augusztus végén, szeptember elején csúcsosodik. A legyek egészen szeptember végéig rajzanak, aztán megdöglenek. A Nébih közleménye szerint a dioburok-fúrólégy természetes ellenségei egyelőre nem ismertek, így kémiai irtása is engedélyezett.
Kártétele összetéveszthető a dió baktériumos megbetegedésével. Ha a légy nyüvei még a burokban vannak, akkor persze könnyebb az azonosítás. Nyüvek az összeaszott burokban (Forrás: NAK Növényvédelmi Portál) A fúrólégynek évente egy nemzedéke fejlődik, rajzása július közepétől egészen október közepéig eltarthat. Országos szintű kiirtására aligha van lehetőség, de terjedése megfelelő módszerekkel korlátozható, illetve időben kell felkészülni a védekezésre. A kártevő ellen engedélyezett készítmények: - Karate Zeon 5 CS - Calypso 480 SC - Mospilan 20 SG Egy védekezés költsége hektáronként 25 ezer forint is lehet, és ott, ahol a kártevő már a korábbi években is pusztított, háromszori vegyszerezésre is szükség lehet a tenyészidőszakban. Diófák a házi kertekben, ültetvényekben, közterületeken egyaránt vannak, ez elősegíti a rovar gyors terjedését és felszaporodását. Terjedésének megakadályozásában fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba. Ez megakadályozható a talaj fóliatakarásával, továbbá a lehullott zöld burokban lévő terméskezdemények és burokmaradványok égetéssel történő megsemmisítésével.
A levél színén látható a mézharmatos bevonat, a beleragadt virágokkal a korábbi nagyon erős levéltetű fertőzésre utal, míg az alatta lévő levél fonákja teljesen tiszta. tetűmentes. Most már levéltetvek ellen felesleges lenne permetezni. A molyok a megszokott ütemben rajzanak, az országos hálózat múlt heti adatai szerint a molyokat és a cseresznyelegyet nem gátolta az extrém meleg a rajzásban. A kertben ropognak a talpunk alatt a lehullott zöld diószemek. A szakemberek szerint a virágzás környéki fagyoktól sérülhettek a rügyalapok, ennek a hatását látjuk most. A dióburok-fúrólégy, amely már az egész országban megjelent, mostanában kezdi rajzását. Németországban üzemi szinten használják, Nyugat -Dunántúlon kísérletekben használtak csalétekkel kombinált rovarölőszeres kezeléseket, bíztató eredményekkel dióburok fúrólégy ellen. A Combi-protec csalétek és rovarölőszer hatásjavító segédanyag hazai forgalombahozatali engedéllyel rendelkezik, ugyan jelenleg még nincs fent az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédőszerek listáján, de az összetétele alapján a termék használható (Ausztriában, Németországban, Hollandiában ökológiai termesztésben is használható).
De ha ökológiai értelemben végiggondoljuk a kérdésünket, akkor ez sok sebből is vérzik. A talajban számos jótékony szervezet is él, így a talajfertőtlenítést a lehetőségekhez képest próbáljuk hanyagolni. A lárvák talajba jutását viszont meggátolhatjuk más módon is. Ponyvatakarás: Abban az időszakban, amikor már a nyüves diók potyogni kezdenek, már érdemes a fa köré ponyvatakarást tenni, mert így a talajba nem jutnak le a nyüvek. A dió is könnyebben felszedhető és megvizsgálható. Agroszövet, mulcs: mindkettő jó megoldás lehet, bár a mulcs talán kevésbé, mert abban is át tud telelni a lárva. Viszont az agroszövet kiváló választás! Az ilyenkor lehullott terméseket célszerű megsemmisíteni. Itt megint felmerül a kérdés az "öngyújtóval kertészkedésre", de nem árt tudni, hogy a nedves, zöld termések nem égnek, csak füstölődnek! Tehát előtte akár ládában kiszárítva valamilyen betonfelületen próbáljuk meg betárolni és már szárazon elégetni, ha nincs más megsemmisítési módszerünk rá. Vegyszeres védekezés: A NÉBIH már szükséghelyzeti eseti engedéllyel ajánl ki szereket a problémára.
Sajnos ekkorra a lárvák jelentős része elhagyja már a terméseket és a talajba húzódva megkezdik diapauzájukat. Szemben a közönséges dióval a fekete diónál a burok természetes úton nem reped föl, hanem vizenyősen ráfeketedik a dióra, amivel még inkább rejtve tartja a nyüvek jelenlétét. Komplex módon tudjuk csak felvenni a léggyel a harcot. Házikertben agrotechnikai védekezéssel is sikeresen gyéríthetjük az áttelelő populáció egyedszámát. Ehhez fontos, hogy ismerjük a légy rajzását, amiben segítségünkre lesz a csalogató anyaggal ellátott zöldessárga ragacslap. Abban az esetben, ha a szomszédságban nincs diófa, akkor a diófánkra kihelyezett több ragacslap segítségével is tudjuk gyéríteni őket. Viszont, ha megtörtént a tojásrakás, augusztus elejétől érdemes figyelnünk a terméseket. A fertőzés tüneteit mutató diókat, még a lárvák távozása előtt össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, még most októberben összegyűjtött termésekkel is javíthatjuk a következő évi esélyeket. Célunk ezzel, hogy a lehulló nyüvek ne juthassanak el a talajig.