A Remélem legközelebb … felkészült, összeszedett alkotás, s a maga szűk 100 percével tökéletesen kifejti azt az üzenetet, amit általában mindenféle társadalmi célú hirdetésbe igyekeznek beletuszkolni az illetékes szervezetek: hatásos, hihető, thrillerszerű történeten keresztül mutatja be, hogyan képes tönkre tenni egy (illetve más és másképpen, de több) kamaszt a technikai kütyükkel felturbózott tömegkommunikáció. Természetesen a mindennapok szintjén. Jelenetek a filmből Igen, Schwechtje filmje a zaklatásról szól, arról, hogy a gimnazisták egyébként is bonyolult és zaklatott élete miféle tragikus fordulatokat vehet, ha ők, s a körülöttük élő felnőttek sem értik, mi is forog kockán, s minek mi lehet a következménye. Szól az első szerelemről, az első csalódásról, meg az úgynevezett bullying mellett olyan fogalmakról is, mint például a sexting, de nem valamiféle lexikális modorú okoskodás zajlik a vásznon, hanem egy film, amiben egy anime-rajongó leány ( Herr Szilvia) furcsa viszonyt kezd imádott angoltanárával ( Polgár Csaba) – ám a virtuális térben (figyelem, közhely következik! )
semmi sem az, aminek látszik, mert nem feltétlenül vagytok csak ketten a monitorok előtt, soha nem tudhatod, igazából hány szereplős a történet, ami épp veled zajlik. Az ügyesen összerakott, több nézőponttal játszó forgatókönyv, s a rafinált dramaturgia mellett a film nagy érdeme, hogy a (gyerek)színészek példátlanul hitelesek: kicsit sem lötyögnek rajtuk a karakterek, a párbeszédek nincsenek túlreagálva, a helyzetek életszerűek, Schwechtje mégsem szociózik, s azzal sem pepecsel, hogy különféle mellékszállakkal bizonygassa: filmje ma játszódik, Magyarországon. Ott játszódik, hol játszódna, elárulja a cset, meg a Facebook, s az, ahogy a szereplők mindezekkel élnek, s visszaélnek – s felelősségük csekély tudatában teszik ezt. A képek forrása: MAFAB A Remélem legközelebb … kegyetlen film, kegyetlenül őszinte: csak azért nem ugrálja körül kedvesen szereplőit, hogy mindenkinek igaza lehessen, s nem csak a diákokkal szemben szigorú: a szülők jelenetei egytől egyig tűpontosak és karcolnak. Mácsai Pál, Schell Judit, Rezes Judit, Kardos Róbert hibátlan kabinetalakításai néhány percben képesek megrendítő látlelettel szolgálni arról, hogyan és hányféleképpen lehet igyekvőnek, figyelmetlennek, felületesnek és önzőnek lenni anyaként és apaként ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Remélem legközelebb sikerül meghalnod:-) (Remélem legközelebb sikerül meghalnod:-)) 2018-as magyar film Rendező Schwechtje Mihály Producer Petrányi Viktória Pusztai Ferenc Műfaj dráma Forgatókönyvíró Schwechtje Mihály Főszerepben Herr Szilvia Vajda Kristóf Polgár Csaba Rácz Dávid Zene Bernáth Péter Szabadi Balázs Tóth Bálint Operatőr Herbai Máté Vágó Kővári Szabolcs Gyártás Gyártó KMH Film Postoffice Films Proton Cinema Amego Film Ország Magyarország Nyelv magyar Játékidő 102 perc Forgalmazás Forgalmazó Vertigo Media Kft. Bemutató 2018. szeptember 13. Korhatár III. kategória (NFT/24810/2018) További információk IMDb A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:-) [1] 2018 -ban bemutatott magyar tinédzserdráma. Ez a film Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmes rendezése. A forgatás 2016 -ban volt, de csak két évvel később tudták bemutatni, ugyanis a film végül nem kapott állami támogatást a Magyar Nemzeti Filmalapból. [2] A főszerepben Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Polgár Csaba és Rácz Dávid láthatók.
Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) 2018. 09. 12. Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje nem csak érti és beszéli a tinédzserek nyelvét, de leereszkedés nélkül képes hozzájuk szólni – no és mindenkihez, akinek fontosak a tinédzserek. KOVÁCS GELLÉRT KRITIKÁJA. Először is meg szeretném kérdezni, hogy ha ez a forgatókönyv nem kapott támogatást a Nemzeti Filmalaptól, akkor mi kapott? Jó, tudjuk, kapott sok jó mozi is, de Schwechtje Mihály szkriptje az utóbbi évek egyik leggördülékenyebb, legigényesebb munkája – egyszerűen fel nem foghatom, miért lehetett vele baja a tisztelt döntnököknek, ráadásul olyan témát feszeget, amihez itthon alig mernek nyúlni a filmesek. Egyfelől azért, mert sorra belebukott mindenki, aki hasonlóval próbálkozott, másrészt a kamaszok feje kemény dió – csak az próbálja feltörni és belelátni, akiben van elég alázat és bölcsesség a művelethez. A kissé talán körülményesen megtekert – bár erőteljes és indokolt – című film bizonysága szerint az író-rendezőnek ez mind a rendelkezésére állt, s élt is vele rendesen.
A Remélem legközelebb… nem kapott filmalapos támogatást, eközben viszont sokkal pontosabban beszél kamaszkorról, a Facebook-világba belenövő fiatalokról és napjaink Magyarországáról, mint számos bőkezűen dotált alkotás. Ennek a cikknek a nyomtatott változa ta a Magyar Hang 19. számában jelent meg, 2018. szeptember 21-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
(Vertigo Media) A film még nem található meg a műsoron.
Schwechtje Mihály a saját módszerével dolgozott a Radnótiban: a szövegkönyvet a próbafolyamat alatt a színészekkel együttműködve, az ő improvizációik alapján írta. A darabban szereplő, vidéken elő Boros családról nem lehet rosszat mondani: konszolidált, értelmiségi, vegán étrendet követő emberek, még akkor is, ha a mai Magyarországon csak a kis csalások játékszabályai szerint tudnak boldogulni. Egy este, amikor áthívják vacsorára egykori barátjukat, az azóta befolyásossá vált vízilabdaedzőt, történetük nem várt fordulatot vesz. Az éjszaka közepén egy nyomozónő állít be hozzájuk, és közli, hogy a fiukat és vele együtt az egész vízilabdacsapatot letartóztatták egy kiskorú lány bántalmazási ügyében. A kisvárosban hamarosan mindenki tudomást szerez az esetről, a szülők pedig harcba kezdenek a fiuk védelmében. A közvélemény azonban nem kíméletes – senkivel sem. A bűn és a felelősség kérdéseit feszegető történetben azt követhetjük végig, hogy ebben az extrém élethelyzetben a családtagok hogyan szembesülnek egymással, végeredményben pedig önmagukkal.
Persze lehet, hogy ez a film műfajából adódik, mégis hiányérzetem van. Végül pedig – persze lehet, hogy én nem vagyok igazi kamasz, mégis sokszor nem éreztem hitelesnek a kamaszokat. Főleg a már fentebb említett komolyság miatt, azonban más hiányosságokat is érzékeltem. Például a kamaszok nem így szoktak csetelni! Nem írnak választékos, hosszú, egész mondatokat, ékezettel, írásjellel együtt (kivéve néhányakat…). Bár azt még el tudom képzelni, hogy valaki a tanár stílusát bénán utánozva így ír, és ehhez a lány mondjuk próbál felzárkózni. De a többiek? Mindenki helyesen, félreütések nélkül? Felnőtt szemszögből nézve valószínűleg ilyenek vagyunk. Felnőtt szempont az is, hogy Eszter még gyerek, ártatlan, nem tehet semmiről. Ezzel én nem értek egyet. Remélem, legközelebb sikerül meghalnod:-), magyar dráma, 2018. Írta és rendezte: Schwechtje Mihály, operatőr: Herbai Máté. Szereplők: Herr Szilvia, Vajda Kristóf, Polgár Csaba, Rácz Dávid
korhatár: