A 2011-es év gyöngyszemeiből válogattunk, nekünk ezek voltak a kedvenceink. Ámulatba ejtő képek és hihetelen színek következnek a kattintás után. Képek az űrviharról Nem csak az év, de az évtized talán legjelentősebb eseménye volt, hogy egy űrszonda megörökítette a Szaturnusz felszínén tomboló űrvihart, amely csak 30 évente szokott kitörni. Nézd meg a megdöbbentő felvételeket!
Egy abszolút modernizált, napjainkban játszódó, brutálisan gyönyörű színorgiát kapunk korrekt színészi alakításokkal. Nicolas Cage egyértelműen húzónév, és az utóbbi időben a Mandyvel már bizonyította, hogy gyengébb munkái ellenére azért igenis komolyan vehető színész. Abszolút hitelesen formálja meg a hisztérikus őrületbe süllyedt farmer alakját. A film hibátlan ritmusban halad a csúcspont felé, ami leginkább egy pszichedelikus vízióra emlékeztet. Kétségbe vonhatatlanul katartikus élményben lesz része a nézőnek. Mikor visszanéztek a völgybe, a messzi Gardner-tanyára, félelmes látványban volt részük. Az egész farm ama borzasztó, idegen színű fényben úszott: fák és épületek, még azok a füves vagy növényzet borította térségek is, ahová nem terjedt ki a szürke szikkadás. A gallyak mind az ég felé meredtek, csúcsaikból iszonyú lángnyelvek kúsztak végig a ház, az istálló és a csűr gerendáin. Fuseli vízióiba illő jelenet volt, mindenek felett az az alaktalan fényesség ragyogott, az idegen, dimenziókon túli, titokzatos és mérgező szivárvány, mely a kútból ívelt fel.
BeL1eVe 2020. február 27., 17:11 Nem vagyok nagyon képben Lovecraft sztorijaival, de az feltűnt, hogy mostanában eléggé felkapott lett a könyveiben megteremtett víziók filmekre adaptálása, vagy valamilyen formában történő utalása. A The Lighthouse vagy a The Endless is hordozott magával az íróra jellemző bizarr stíluselemeket, ezen alkotás viszont kifejezetten az ő, azonos című művére koncentrál. Maga az alapötlet és az előzetese keltette fel az érdeklődésem, ugyanis borzasztóan érdekelnek az olyan témák, ahol egy idegen létforma akarja valamilyen úton-módon maga uralma alá vonni a Földet, az emberiséggel együtt. Az élénk színhasználattal és a sajátos zenével egy egészen működőképes atmoszférát tud kialakítani a film, amiben mindvégig benne van a sejtetés, az ismeretlentől való fenyegetettség érzése. Annál a jelenetnél, mikor megérkezik a meteorit, nagyon emlékeztetett az egyik gyerekkori kedvenc sci-fi horroromra, a 88-as Massza című filmre. Persze, kissé más kontextusban, de itt is hatásosan lett prezentálva.