A Magyarországi Logisztikai Szolgáltató Központok Szövetsége (MLSZKSZ) szerint a Duna magyarországi szakaszának kiszámíthatatlan vízállása nemcsak a vízi árufuvarozás széleskörű hazai elterjedését akadályozza. Ez negatív hatással van az édesvíz készletek megőrzésére, a mezőgazdaság esetében az öntözésre, az árvizek/belvizek kezelésére, a folyamatosan megújuló energiatermelés kihasználására, a halászatra, a turizmusra és a sportolásra is. Az MLSZKSZ úgy látja, hogy egy jól átgondolt és megvalósított dunai fejlesztési koncepció, amely egyben biztosítaná a Duna kiszámítható vízállását is, hosszú távú megoldást adna ezekre a nemzetgazdasági problémákra, és a vízi fuvarozásban érdekelt szállítmányozók, a logisztikai szolgáltatások is pozitívan tudnának részesülni ennek előnyeiből. Noha a vízi utak kiépítésére rendelkezésre állnak Uniós források, mégis hazánk pályázott eddig ezen forrásokra a legkevesebb saját projekttel a Duna menti régióban. Amíg a vízi fuvarozás részesedése a fuvarpiacon 4 és 30 százalék között van Európában, addig Magyarországon ez alig éri el a 4 százalékot.
Így míg Ingolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, a Széchenyi lánchídnál már eléri a 350 méteres szélességet, Zimonynál az 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár 15 kilométer széles is lehet. A folyó vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban az alpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol az ártér meglehetősen kicsi, ilyen a felső szakasz, jóval nagyobb áradások lehetnek, mint a folyó lejjebbi szakaszain, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz 1501-ben Bécsben következett be. Ekkor a folyó vízhozama itt mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, ha a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen áradás volt 1838-ban Pesten. Földrajza: A Duna meglehetősen hosszú folyó, sokféle tájon folyik keresztül.
Az utóbbi 200 évben folyamatosan emelkedik (2-4 mm/év) a tenger szintje, aminek következtében az abráziós folyamatok hatására hátrál a partvonal és egyes számítások szerint 46 ha-ral csökken a delta területe évente. Éghajlata dominánsan kontinentális, amelyet a tenger mérséklő hatása befolyásol. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C, az évi átlagos csapadék 400-500 mm. Átlagos tengerszintfeletti magassága csupán 52 cm és területének 20, 5%-a a tsz. alatt fekszik. Az egyes morfológia csoportok az alábbi arányban oszlanak meg: folyóágak 3%, tavak 10%, mocsarak 69%, marsok 8%, gorondok 7%, síkság 3%. A geológiai értelemben fiatalnak számító delta rendkívül értékes flórával és faunával rendelkezik. Az UNESCO 1992-ben az Ember és Bioszféra Programba is felvette a deltát. Összesen 1456 állatfaj lakja a vidéket. Több mint 300 madárfaj él a területen, amelyből 176 itt is költ. Érdemes kiemelni a 2500 párt számláló pelikán telepet, amely, egyedülálló Európában. A 45 édesvízi halfaj közül a legnagyobb testű a viza, amely régen míg a víz tisztasága megengedte, akár Budapestig is felúszott.
A delta partjai előtt hosszan elnyúló Szahalin-félsziget szintén a beözönlő hordaléknak köszönheti létrejöttét, amit az É-D irányú tengeráramlás alakított ki. A Vaskapu megépítése, valamint az egyes ágak hajózhatóvá tételének érdekében végzett kotrások miatt az óriás folyam (átlagos vízhozam 6300 m3/sec) egyre csökkenő mennyiségű hordalékot szállítva érkezik a tengerbe. 1960-ban még 67, 5 millió tonna volt az éves hozam, ami 1983-ban már csak 52, 7 és a 90-es évek elején pedig 22 millió t/év volt. Természetföldrajzi szempontból a Duna-delta olyan zónában fekszik, amely a negyedkor folyamán az epirogenetikus és eusztatikus mozgások következtében a Fekete-tenger szintváltozásainak befolyása alatt állt. E mozgások és szintváltozások következtében a folyó és a tenger fokozatosan alakították ki a deltavidéket. Genezisét a kutatók egybehangzóan a Felső Pleisztocénre (Allerod fázis) teszik, amikor a Fekete-tenger szintje a mainál 50-60 m-rel magasabban volt. Egy meglévő öbölbe torkollott bele az időközben 3 ágra szakadt folyó, amely az eltelt 12 800 év alatt számos másodlagos deltát hozott létre.