Az Utolsó Párbaj Kritika, Az Igazság Háromszor - Az Utolsó Párbaj
Az igazságszolgáltatás mindig is egy kényes ügynek számított. Ugyanis olykor többféle igazság is létezhet, amelyek adott esetben akár komoly morális dilemmákhoz is vezethetnek. Ráadásul az egyes felek sokszor úgy érzik, hogy ahhoz, hogy kellő mértékben érvényt szerezhessenek a saját vélt vagy valós igazságuknak, ahhoz a saját kezükbe kell venniük az ügyet. Vagyis lényegében véve önbíráskodásra kerül sor, amelyet a különböző igazságszolgáltatási rendszerek szintén igyekeztek valamilyen formában korlátozni vagy legalábbis szabályozni. Ennek pedig a legfőbb módja sokáig a hivatalos keretek között megrendezett párbajok voltak. A film története nagyjából annyi, amennyit az előzetesek során is látni lehetett, vagyis hogy adott két a 14. századi Franciaországban élő lovag, név szerint Jean de Carrouges (Matt Damon) és Jacques le Gris (Adam Driver), akik a kettőjük között kialakult vitás ügyet, miszerint le Gris megerőszakolta volna Carrouges feleségét Marguerite-t (Jodie Comer) egy halálos kimenetelű párbaj során kívánják elrendezni.
- Az utolsó párbaj (The Last Duel) kritika: nem ezt a lovagos hőstörténetet kerestétek, de még véletlenül se hagyjátok ki!
- Az utolsó párbaj - kritika
- Az utolsó párbaj kritika – #metoo a középkorban
Az utolsó párbaj (The Last Duel) kritika: nem ezt a lovagos hőstörténetet kerestétek, de még véletlenül se hagyjátok ki!
A hagyomány szerint aki Isten akaratából diadalt arat, annak van igaza, legyen vádló vagy vádlott. Ugyanakkor ennek tükrében Carrouges veresége magával vonta volna a hamis tanúzásban automatikusan bűnösnek találtatott felesége szörnyűséges kínhalálát is. Az összecsapás eredményének egy szempillantás alatt utánanézhettek a vonatkozó Wikipedia-szócikket felütve, de azt javaslom, ne tegyétek, mert így egy csipetnyi plusz izgalmat csempészhettek a moziélménybe. Eredetileg Francis Lawrence, az Éhezők viadala-filmek direktora pattant volna a rendezői székbe, de végül több évnyi huzavona után a téma iránt erősen érdeklődő Scott váltotta fel, és máris jött vele Matt Damon és Ben Affleck párosa, akik a Good Will Hunting után újra együtt dolgoztak egy forgatókönyvön, kiegészülve Nicole Holofcenerrel. Egyúttal Damon bújt Carrouges számtalan csatát megjárt vértjébe, míg Affleck a vele cseppet sem szimpatizáló gróf szerepében adja át magát a hedonista életmód örömeinek. Eközben Le Gris megformálója Adam Diver, az őt erőszakkal vádoló Marguerite pedig Free Guyban megszeretett Jodie Comer.
Több iparosmunka után Ridley Scott ismét jól sikerült darabbal jelentkezett. Noha második Gladiátor ról nem szólhatunk, de középkorban bonyolódó kalandfilmje leiskolázza a Mennyei királyság ot, plusz önmagában is emlékezetes, jelenkorra reflektáló direktori visszatérés. Szembeötlő, mennyire a #MeToo-parafrázisaként olvasható Az utolsó párbaj: az Eric Jager 2004-es könyvét adaptáló történelmi dráma ugyan elejétől a végéig kitart a fenti értelmezés mellett, valójában sokkal többről regél. Univerzális kérdéseken rugózik, tehát nemcsak bántalmazott nők férkőzhetnek közel hozzá, hanem bármelyikünk, aki hevesen rázza a fejét az igazságtalanságok láttán, illetve örömmel fedezi fel egy iszonyatos profizmussal összerakott, rendezője csaknem hatvanéves tapasztalatát magán hordozó zsánerfilm bújtatott jelentésrétegeit. Az utolsó párbaj Igaz történet alapján gyártott munkájában Scottot a karakterek önmagukhoz és környezetükhöz való viszonya foglalkoztatja, kevésbé az akadémikus sablonok – a Jean de Carrouges nemesúr (Matt Damon) és a fegyvernök Jacques Le Gris (Adam Driver) összecsapására kihegyezett fabula cseppet sem írható le holmi akcióorientált zagyvaságként.
Mert aki otthon mos, főz, takarít és gyereket nevel, hogyan is foghatná fel és látná át a világ dolgait. A lényeg: teljesen mások az okok és a viszonyok. Ridley Scott szeret hosszasan mesélni, de nem a részletekben veszünk el, egyszerűen a három szereplő szemszögéből történő bemutatás miatt kell ennyi idő. Elviselhetőbbé teszi a dolgot, hogy nem ugyanazt nézeti meg velünk háromszor, de szerencsésebb lett volna, ha Marguerite történetéhez nem írják oda: ez az igazság. A színészi játékra nem lehet panasz, Damon, Driver és Comer zseniálisak (Marton Csokast is bírtam), egyedül Affleck nyomja fullba a kretént, egy kevésbé ripacs karakterrel is működött volna a dolog. Szép volt, jó volt, szórakoztam és el is gondolkodtam, de valahogy mégsem érintett meg, hiányzik belőle az a plusz, ami mondjuk az általam indokolatlanul sokszor moziban megnézett Gladiátor szintjére emeli. Azért sem fogom leírni, hogy még akkor is inkább ez, mint a sokadik Alien újraértelmezés, mert azokat is szeret(t)em. Hozzászólások hozzászólás
Az utolsó párbaj - kritika
- Bevándorlási és állampolgársági hivatal Szombathely - Arany Oldalak
- Sok hagyma evés eves pudding
- 3d toll sablon
- 72 Ah akkumulátor - Akku Bolt - addel.hu piactér
- Aston group nyergesujfalu
- Az utolsó párbaj kritika 3
- Az utolsó párbaj - Kritika - Puliwood
Összegzés Egyértelműen kijelenthetem, Az utolsó párbaj nem az a film volt, amit az előzetesek és a sztori alapján vártam. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz volt, sőt, egészen jól szórakoztam rajta. Persze csak azután, miután a mozi közben feldolgoztam a tényt, az elkövetkezendő pár órában nem fogok klasszikus középkori tömeghadakozást látni. Mondom, a körítés teljesen rendben volt, a karakterek, párbeszédek, elbeszélés és atmoszféra azonnal magával ragadott, csak nem erre fizettem be, na! Nicole Holofcener, Matt Damon és Ben Affleck Eric Jager irodalomkritikus azonos című alkotását használták fel a forgatókönyvhöz, így igazán remek kis sztori állt össze a mozihoz, ami amúgy igaz történeten alapult. Ez a párbaj, minden előzményével, következményével és szereplőjével frankón megtörtént, ami azért ad egy különös ízt az egész produkciónak. Érdekes volt látni, ahogy mindhárom főbb szereplő (Damon, Driver, Comer) szemszögéből bemutatták a párbajig vezető utat, mindenki máshogy látta, élte meg a különböző eseményeket, így például ugyanazok a mondatok egy idő után más-más jelentéssel bírhatnak.
Az utolsó párbaj kritika – #metoo a középkorban
Vagyis Az utolsó párbaj nemcsak puritán #MeToo-kurzusmozi, hanem olyasmi, melyre a 2000-es évek második fele óta egyre többször vár a decens műfaji gyakorlatokra szomjazó publikum. Stúdiórendszerben (a 20th Century Foxot a Disney-felvásárlás után váltó 20th Century Studios) gyártott, nagy költségvetésű, felnőtteknek szóló, kompakt forgatókönyvből táplálkozó és már-már lebilincselő atmoszférájú történelmi eposz, melyben otthonosságot és nyugtalanságot egyaránt közvetítenek az olajbarna vágóképek. Míg a havas-saras, rideg kékesszürke operatőri megoldások királyi várat, ledöfött paripát, szarvast, rohangáló ludakat és reményvesztett nincsteleneket hoznak összhangba. Régi hagyományok és új közönségigények csaknem remek fúziója, a szuperhős-brandmániában tobzódó, imperialista cégszemléletet valló konglomerátumvilág sajátos, maradandó élményeket nyújtó, felfedezésre érdemes zárványa. Az utolsó párbaj ( The Last Duel), 2021. Rendezte: Ridley Scott. Írta: Nicole Holofcener, Ben Affleck, Matt Damon.
Már ha sikerül meggyőznie titeket az adott karakternek. Igen, folyamatosan járni fog az agyatok, hol ennek, hol annak fogtok igazat adni, úgyhogy készüljetek, olyan, mintha ti is végig arra a bizonyos csörtére gyúrnátok. Csak fejben. Az utolsó párbaj nem egy könnyű darab, ugyanis reflektálva az elmúlt évek legfelkavaróbb botrányaira (#metoo) bőven van benne mondanivaló, de ettől függetlenül mindenkinek bátran ajánlom, ugyanis garantáltan érzelmeket fog kiváltani belőletek. A játszótér, kosztümök és figurák hibátlanok, és az a párbaj... te jó ég! Ilyet sem mostanában fogtok látni! 10/8 - Az utolsó párbaj egy igazán kellemes meglepetés, de mit is várhattunk egy ilyen alkotógárdától?
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
