A szómágia, az események történelmi kontextusból kiragadása csak félreértéshez, következményként egyes társadalmi csoportok megsértéséhez, ennek folyományaként pedig az elkerülhetetlen bocsánatkéréshez vezet. Ezt -a fenti rádióműsorban elhangzott állításai miatt- az igazán jelentős szakmai teljesítményt magáénak tudó Újváry Gábor sem kerülheti el. Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára
Első ránézésre ez nem más, mint a társadalmi esélyegyenlőség törvényi megfogalmazása, legalábbis etnikai tekintetben. Az 1920-as évek Magyarországának politikai légkörét megvizsgálva világossá válik, hogy erről szó sincs, hanem megpróbálták a Trianon utáni Magyarország területéhez és lakosságához mérten elosztani az ország területén lévő felsőoktatási helyeket. A trianoni békeszerződés miatt ugyanis az ország elvesztette területének 71, 5%-át és lakosságának 63, 6%-át. Az első világháború előtt az európai rangsorban Magyarország területét nézve a 6., lakosságát nézve pedig a 7. helyet foglalta el; a háború után a területi rangsorban a 15, a népességiben pedig a 11. helyre szorult. Az 1920-ban tartott népszámlálás adatai szerint a Trianon előtti Magyarország területén 932 458 zsidó élt, ebből 468 429 (50, 3%) maradt a Trianon utáni területen. Az összlakosságon (7 840 832 fő) belül arányuk 6, 2% lett. 1920-ban Magyarország felsőoktatási rendszere ugyanaz volt, mint az első világháború végén.
1920. szeptember 26. Szerző: Tarján M. Tamás "Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét. " (Részlet a numerus clausus-törvényből) 1920. szeptember 26-án szavazta meg a magyar nemzetgyűlés a numerus clausus néven ismertté vált 1920/XXV. törvénycikket, mely a felsőoktatásban a hallgatók számát a nemzetiségi arányoknak megfelelően szabta meg. Miután a jogszabály a zsidóságot is "népfajként" definiálta, és ez a közösség addig felülreprezentálta magát az egyetemeken, kimondhatjuk, hogy a törvény alapvetően antiszemita célzattal készült; így, bár a numerus clausus nem zsidótörvény volt, mégis precedenst szolgáltatott az 1938-tól meghozott diszkriminatív jogszabályok számára.
Kisebbségkutatás – 10. évf. 2001. 1. szám Az 1920-as magyarországi numerus clausus statisztikai áttekintése: Történelmi szükségszerűség volt-e, vagy a holokauszthoz vezető út első lépése Egressy Gergely: A statistical overwiew of the Hungarian Numerus Clausus Law of 1920 – A historical necessity or the first step toward the Holocaust. = East European Quarterly, 34. vol. 4. no. 447-464. p. Az 1920. évi 25. törvényt 'a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" numerus clausus néven ismerik általában. A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 júliusában fogadták el. A törvény korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. Az 1918 előtti Magyarországon a zsidók sokkal nagyobb számban kerültek be az egyetemekre és a főiskolákra, mint amennyi a magyar népességbeli arányszámból adódott volna. A törvény tehát tulajdonképpen ellenük irányult, mert kihirdetése után a beiratkozóknak csak 6%-a lehetett zsidó.
A numerus clausus törvény, amellyel az egyetemekre felvehető "nemzetiségek és népfajok" arányát korlátozta, a magyar történelemben alapvetően fémjelzi a XX. századi magyar zsidóság üldözésének kezdetét. Megálmodójának beszédéből kiderült, a döntés sokkal többről szólt a felsőoktatásnál. Haller István, a Teleki-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere által előterjesztett numerus clausus törvényt szinte pontosan száz éve, 1920. szeptember 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés. A latinul zárt számot jelentő szabály értelmében 6 százalékban korlátozták az egyetemekre felvehető "nemzetiségek és népfajok" arányát. A törvény azért tekinthető az első állomásnak a XX. századi magyarországi zsidóság kirekesztésében, mert az egyetemi körökben az országos arányukhoz képest felülreprezentált vallási közösséget nemzetiségnek minősítették. A hivatalos elnevezés ( A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) külön nem említi a zsidóságot, a törvényhez köthető megszólalások azonban a középpontba helyezték a magyarországi izraelitákat.
15 perc olvasás Az 1920. évi XXV. törvénycikk hivatalos elnevezése szerint "a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" rendelkezett. A törvény szerint az 1920 őszén kezdődő tanévtől "csak olyan egyének iratkozhatnak be, kik nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható". 1920 őszéig ugyanis a tanszabadság elvét úgy értelmezték, hogy minden érettségivel rendelkező személy abba az oktatási intézménybe iratkozhatott be, ahová csak akart. Az új törvény azonban lehetővé tette a felsőoktatási keretszámok, azaz a numerus clausus bevezetését. A törvény a keretszámok megállapítását az egyes karok javaslata alapján a vallási és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe utalta. A törvény értelmében az egyetemet korábban már megkezdett hallgatók zavartalanul folytathatták tanulmányaikat, amennyiben "nemzethűségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók" voltak.
Ezután számos korlátozó rendelet és törvény született, elkezdődött a zsidók deportálása, gettókba zárása. A magyarországi holokausztnak 550-600 ezer magyar zsidó esett áldozatul, többségüket Auschwitzba hurcolták és megölték.
A numerus clausus (1920) Az 1920-t�l berendezkedő Horthy-rendszer hozta a vil�gh�bor� ut�ni Eur�pa egyik első zsid�ellenes t�rv�ny�t. Az 1920:XXV. tc. "A tudom�nyegyetemekre, műegyetemre, a budapesti k�zgazdas�gtudom�nyi karra �s a jogakad�mi�ra val� beiratkoz�s szab�lyoz�s�r�l" c�met viselte, de numerus claususk�nt (z�rt sz�m - latin) v�lt h�rhedt jogszab�lly�. A t�rv�ny az egyes "nemzetis�gek �s n�pfajok" �sszlakoss�ghoz viszony�tott ar�nysz�m�hoz k�t�tte az adott etnikumb�l a felsőoktat�si int�zm�nyekbe felvehető hallgat�k sz�m�t. Ezenk�v�l elsőrang� felv�teli krit�riumm� tette a "nemzethűs�get". Mivel a zsid�k 1867 �ta jogilag izraelita vall�s� magyaroknak sz�m�tottak, az elő�r�s elvileg nem �rintette őket, �m a t�rv�ny v�grehajt�si utas�t�sa nemzetis�gnek minős�tette a zsid�s�got. �gy 6 sz�zal�kban maxim�lt�k a felvehető zsid�k ar�ny�t, a "nemzethűs�g" meg�llap�t�s�t pedig a gyakran sz�lsőjobboldali befoly�s alatt �ll� egyetemi vezetős�gekre b�zt�k. Az �j rendszer az elcsatolt ter�letekről az orsz�gba �z�nlő nem zsid� �rtelmis�gnek k�v�nt kedvezni a zsid�k k�r�ra, ezzel is sz�les�tve t�rsadalmi b�zis�t.