Nem játszik a film az év, évtized slágereivel, csupán rosszul időzíti a Nirvanát, meg háttérzajként használja Des'ree-t, de nem képes olyan légkörteremtésre, mint James Gunn és az Awesome Mix Vol. 1-2. Ugyanígy nem sikerült kihasználni hősnőnk képességeit sem, már ami az akciójeleneteket illeti. Rosszul koreografált, kapkodó és unalmas közelharcok jellemzik a filmet, a finálénak számító űrcsata pedig szintén egy ingerszegény bicepszmutogatás, amitől még a filmben feltűnő Ronan, a Vádló is összerottyantja magát. Minden nagyszabású csinn-bumm a filmben azt ecseteli, hogy Marvel Kapitány olyan erős, hogy beszarsz, ahelyett, hogy érdekes, ötletes és nem utolsósorban játékos lenne. Tehát a Marvel Kapitány t csak azért érdemes megnézni, hogy tudjuk, ki az a Carol Danvers, és miért jelenthet veszélyt az univerzum gazdaságügyi és népjóléti miniszterére, Thanosra. Ettől függetlenül viszont az MCU a sorban huszonegyedik filmje csak helyenként szórakoztató, de inkább unalmas. Egy fekete-fehér eredetsztori, amiben majdnem sikerült Brie Larsonból egy geek istennőt csinálni.
(Franciaország, Olaszország) 2019. március 7. (Németország, Magyarország) [3] [4] 2019. március 8. (Amerikai Egyesült Államok, Spanyolország, Egyesült Királyság, Törökország) [5] Korhatár Bevétel 1 009 423 563 dollár [2] Kronológia Előző A Hangya és a Darázs Következő Bosszúállók: Végjáték Kapcsolódó film Marvel-moziuniverzum További információk weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Marvel Kapitány témájú médiaállományokat. A Marvel Kapitány (eredeti cím: Captain Marvel) 2019 -ben bemutatott amerikai szuperhős film, amely a Marvel képregények egyik hőséről, Marvel Kapitányról szól. A filmet a Marvel Studios gyártotta és a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazta, a Marvel-moziuniverzum (MCU) huszonegyedik filmje. A filmet Anna Boden és Ryan Fleck rendezte. A főszerepben Brie Larson, Samuel L. Jackson, Ben Mendelsohn, Djimon Hounsou, Lee Pace, Lashana Lynch, Gemma Chan, Annette Bening, Clark Gregg és Jude Law látható. Az Amerikai Egyesült Államokban 2019. március 8-án mutatták be, míg Magyarországon egy nappal hamarabb szinkronizálva, március 7-én a Fórum Hungary [6] forgalmazásában.
A film nem beszél mélyebben a kree-skrull szembenállásról sem, pedig a narratíva egyetlen igazi fordulata megkívánná a rétegeltséget. Nincsenek árnyalatok, csupán sablonok, amikbe akár beleláthatjuk a reflexiót egy globális társadalmi problémára, de ehhez is nagyon erős jóindulatra van szükség a néző oldaláról. Szimplán kijelenthető, hogy a Marvel Kapitány cselekményének egyáltalán nincs tétje, bármilyen emocionális súlya, még a Marvel-filmekhez képest sem. Egy egyszerű eredetsztoriról van szó, aminek az a funkciója az, hogy bemutassa, ki az a csaj, aki elseggeli Thanost. A Marvel Kapitány gyakorlatilag egy kampányfilm, egy eredetsztoriba burkolt erődemonstrációja a hősnőnek. És amikor azt remélnénk, hogy legalább a retro megmenti a hangulatát, kölcsönöz neki egy kellemes bukét, rájövünk, hogy az egyedüli retro a filmben a díszlet és a ruházat. Hiába az 1995-ös év, a nosztalgia kimerül Samuel L. Jackson CGI-fiatalításában, egy átlyukasztott videótéka homlokzatában, valamint azon, hogy a Windows 95-öt futtató számítógépek nagyon lassan nyitnak meg hangfájlokat, meg a betárcsázós net is néha szarakodik.
Mielőtt olyan messzemenő következtetéseket tennék, mint hogy a Marvel-filmeket is utolérte az anyagfáradás: nem tudnak újat, szebbet, jobbat mutatni már, álljunk meg egy pillanatra. Az elmúlt évtizedben a stúdiónál egymásnak adták az ajtót a tehetségesebbnél tehetségesebb rendezők, forgatókönyvírók, és úgy tűnt, a kiválasztási folyamatban Feige nem tud hibázni. Ám ebben az esetben elképzelhető, hogy Anna Boden és Ryan Fleck nem biztos, hogy jó választás volt a lassan legendává váló producer részéről. Ne legyenek kétségeink: a Marvel Kapitány meg van rendezve, el van készítve, de mintha hiányozna belőle az a jó harsányan dobogó, képregényszerető, de legalább a műfajt értő, univerzumépítő szív, ami ennyire sikeressé tette a MCU brandjét. A Marvel Kapitány inkább untat mint szórakoztat. A két óra négy perces játékidőt háromnak érezzük, ezt az intervallumot pedig nem a fordulatokkal teljes, izgalmas, látványos cselekmény tölti ki, hanem buddy cop-stílusú jópofizás közepesen vicces humorral, vagy maníros párbeszédek a főszereplő énkeresésével fűszerezve.